Az ezekhez a funkciókhoz használt első típusú kábelek koaxiális kábelek voltak. A koaxiális kábel vagy koaxiális kábel egy belső vezetővel van körülvéve habszigeteléssel, amelyet szimmetrikusan egy fonott fémpajzs vesz körül, majd egy műanyag köpeny borítja.
A modern technológia megköveteli a szigeteléssel és külső köpennyel ellátott, csavart érpárokba rendezett rézvezetős kábelek használatát.
A gyakori típusok a következők:
• UTP (árnyékolatlan csavart érpárok)
• STP (árnyékolt csavart érpárok)
• FTP (fóliázott csavart érpárok)
Az ilyen típusú kommunikációs kábelek kategóriákba (Cat) vannak besorolva az áthallás és a „rendszerzaj” teljesítménye szerint. 100 m-nél rövidebb hossz esetén használatosak.
Ha a távolság meghaladja a 100 métert, optikai kábelt kell használni. Az optikai kábel egy vagy több optikai szálat tartalmaz. Az optikai szálas elemek jellemzően külön-külön műanyag rétegekkel vannak bevonva, és egy olyan védőcsőben vannak elhelyezve, amely alkalmas arra a környezetre, ahol a kábelt alkalmazni fogják.